CachyOS Linux az új kedvencem

2026-08-16 | 21:00

Ezen az oldalon a Debian mellett az Arch a másik fő témám. Amikor Linux-ozni kezdtem az igazi ELSŐ NAGY, az Ubuntu volt. De pár év elég volt ahhoz, hogy eljussak a gyökerekig, azaz a Debian GNU/Linux operációs rendszerig. És ez maradt az első számú kedvencem mind a mai napig.

Amikor az Arch felé kezdtem fordulni, én is elolvasgattam mindent, amit az Arch alapú disztribúciókról el lehetett érni. Weboldalakat, szakértőket és több közösségi oldal csoportjába is beléptem. Több havi tájékozódás után úgy döntöttem nem fogok úgy járni, mint az Ubuntu/Debian párossal, ezért maradok a jó bevált megoldásnál, azaz az alapokkal kezdek. Így az Arch Linux került a képbe. (Bár az első telepített Arch megoldásom az EzArcher volt, ugyanis nem akartam mindjárt egy mélymerüléssel kezdeni.)

De két heti próbálkozás után jött az Arch Linux és az archinstaller. Nem volt újdonság, mert a Debian-t már szinte az elejétől kezdve a „netinst” telepítővel teszem a gépekre. Sőt az utóbbi időben már inkább a mini.iso az alapvető telepítőm. Szóval az archinstall ehhez képest nem volt nagy durranás. Annyira bejött, hogy nem is volt kedvem tovább barangolni az Arch-világban.

Azonban a Windows 10 támogatás megszünése hatalmas hullámokat gerjesztett a Linux ökoszisztémában és olyan nevek kerültek a DistroWatch oldal vezető pozícióiba, amelyek engem is megleptek. Sőt a cikkem témájának főszereplője a CachyOS Linux már több hónapja az első helyen tanyázik a keresések listáján. Maga mögé utasítva a Linux Mint, az MX Linux és a Debian GNU/Linux operációs rendszereket amelyek sok-sok éve az első 5 helyen tanyáznak.

Szóval a CachyOS!

Az Arch Linux és a CachyOS papíron ugyan testvérek, azonban a gépház alatt teljesen más fordulatszámon pörögnek. Míg az Arch a maximális kompatibilitásra törekszik és a konzervatívabb beállításokkal dolgozik, addig a CachyOS gátlástalanul kisajtolja a maximumot a modern vasból. A CachyOS saját tárolóiból Tárolóiból származó csomagokat dedikáltan a teljesítményre optimalizálva, LTO és PGO finomhangolásokkal fordítják újra.
Ez a gyakorlatban 5–15% nyers teljesítménytöbbletet jelent a számításigényes feladatoknál. A különbség a rendszermag szintjén is azonnal érezhető, ugyanis az Arch ütemezőjével szemben a CachyOS a BORE-t használja, amivel a rendszer még komoly háttér-terhelés mellett is meglepően sima és válaszkész marad.

A csomagkezelés alapja persze mindkét oldalon a pacman, de a CachyOS ezt megfejeli a saját cachyos-hwdetect hardverdetektáló eszközével, ami a GPU-drivertől a kernel-paraméterekig mindent automatikusan a helyére rak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a processzorgenerációk szerinti csomagtároló-elkülönítés az a kulcsmegoldás, amitől a CachyOS valóban egyedi.

Telepítés terén az Arch megmarad a megszokott, saját kezűleg összelegózós megközelítésnél, míg a CachyOS egy Calamares telepítővel, előre belőtt Wayland és PipeWire környezettel kínálja tálcán a kész rendszert. Ha a cél a teljes kontroll és a tiszta alapok, az Arch még mindig verhetetlen, de ha a modern processzorod minden egyes tranzisztorát ki akarod hajtani felesleges körök nélkül, a CachyOS komoly kihívóvá lépett elő.

A Cachy-val töltött hétvégém meggyőzött arról, hogy a kedvenceim (Debian, Arch, Fedora és LMDE) sorába teljes joggal befér, mint a második olyan Linux operációs rendszer, amely egy leágazásként látott napvilágot. Szimpatikus a LIVE rendszere, korrekt a vizuális (Calamares alapú) telepítőkészlete. Egész jól hangolható a telepítendő elemek köre, amiben az asztali környezet is szabadon válaszható. Én végül is Cinnamon asztallal telepítettem teljesen minimális alkalmazás gyűjteménnyel.

Ezután jött a játék, a 4-5x-i újratelepítés és végül egy külön 160 GB-os HDD-re feltettem egy használható verziót. Készült hozzá saját háttérkép és egy illesztett Conky is. Tetszik benne, hogy olyan egyszerű (talán kicsit egyszerűbb), mint az Arch Linux.

Amennyiben valaki kísérletezni szeretne egy Linux disztribúcióval, feltétlen vegye fel a CachyOS-t a listájára.